Lehetséges, hogy a napokban felröppenő székely zászló ügye újabb folt lesz a határon túli magyar történelmen? Lehetséges, hogy néhány évtized múlva a magyar történelemkönyvek foglalkoznak az üggyel? Mert tény, a „székelyzászló” ügynek még nincs vége! Tekintsük át!

Az ügy

A székely zászló ügye azon robbant ki, hogy Uzon község Polgármesteri Hivatalára a román és a magyar zászló mellett kitűzték a székely zászlót is. Codrin Munteanu prefektus pedig keresetet nyújtott be törvénytelennek ítélve a székely zászló kitűzését, amit a Kovászna Megyei Törvényszék el is fogadott. Később Munteanu az Agerpres hírügynökségnek azt nyilatkozta, hogy keresetét arra alapozta, miszerint „törvényileg csak a törvényesen elfogadott szimbólumokat szabad kitűzni a közhivatalokra.”

Mindez még tavaly novemberben történt, ám azóta sem jutottak megegyezésekre a felek, sőt a vita egyre jobban elmérgesedni látszik. A székely zászló körüli botrányt már rég összemosták az autonómia-törekvésekkel, ami ismét melegágya lehet a nacionalizmus megerősödésének.

A médiában is felkapott ügy nyomán egyre több hazai város vállalt szolidaritást az uzoniakkal és tágabb értelemben az egész székelyföldi magyarsággal, és több intézményen, valamint templomban kitűzték a székely zászlót.

Még nem tudni hova vezet mindez, ám az egyre inkább erősödő tényként fogalmazódik meg elemzőkben, hogy ez az ügy egyben ürügy is a román kormánynak elterelni a figyelmet a komolyabb gazdasági-szociális problémákról.

Ami egyáltalán nem meglepő, ha azt nézzük, hogy például Gyergyócsomafalva Polgármesteri Hivatalán 2005 óta lobog a székely zászló, valamint a legtöbb székely közintézmény homlokzatán már régóta megtalálható. Kérdés, hogy miért csak most szúrt szemet?