Több szakember foglalkozott a valaha élt egyik leghíresebb zenész és személyiség szívritmuszavarával, valamint azzal, hogy ez a betegség milyen hatással lehetett Beethoven zenéjére. A Perspective in Biology and Medicine nevű tudományos folyóiratban közölt cikk munkálataiban a Michigani és Washingtoni Egyetem munkatársai vettek részt, amelyek között volt egy kardiológus, egy orvos-történész, valamint egy Beethoven-szakértő zenetudós is. A szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy ez a betegség valóban az oka lehetett az egyes művekben meglepően és hirtelen előtörő ritmusváltásoknak.

A zeneszerző számos művét vizsgálták, leginkább a hirtelen ritmusváltásokra összpontosítottak, amelyeknek oka lehet a szívritmuszavar is. Megtalálhatóak különböző előre jelezhető minták az ember szívritmusában akkor, amikor valamilyen betegség miatt kiesik az egészséges ritmusból, a szakemberek pedig ilyen mintázatokat vélnek felfedezni Beethoven különböző zeneműveiben is. Az egyik példa, amit felhoztak a kutatók, az a 13. B-dúr vonósnégyes (opus 130) záró Cavatina-tétele, amit 1825-ben szerzett a zeneszerző-zseni.

Ez a darab és ennek részletei azért jelentősek, mert egy ponton hirtelen ritmusváltást hallunk, a hangnem Cisz-dúrra vált egyik pillanatról a másikra, a ritmus pedig leginkább zavaradottságot, légszomjat éreztet. Ezt a részt Beethoven egy külön utasítással látta el, amit „beklemmt” néven használ, ennek a jelentése pedig szorongva, szorítva, szívszorítóan, ami utalhat a betegség miatt kialakuló mellkasi fájdalmakra. A szakértők szerint félreérthetetlen a rész hasonlatossága egy szívritmuszavarral.