Kiadó:	Kairosz
Kiadás éve:	2008
Nyelv:	magyar
Oldalszám:	227
Nemzetiség:	magyar
Műfaj:	próza
Kötés:	puhafedelű
Vonalkód:	39789636620578

Rövid ismertető
Morvai Krisztina.
Egyre többször halljuk ezt a nevet, gyakran sajnos radikális, szélsőséges felhanggal.
Pedig egy hazáját szerető, azért tenni akaró, szókimondó jogásznő, és anya mutatkozik meg a név mögött.
Ha ez a radikalizmus, azt vállalja.
A szélsőségességről neki más véleménye van, szerinte a szélsőségesek azok, akik ma kormányzó erőként "tevékenykednek".

Erejét, elszántságát először, mint a 2006. október 23.-i brutális rendőrterror utáni Civil Jogász Bizottság jelentés fő letéteményese, hirdetője, az abban leírtak harcos védelmezője mutatta meg.
Nagyrészt neki köszönhető, hogy perek százai zajlottak-zajlanak, sok esetben kártérítési eljárásokkal kísérve.

Sokan nem szeretik őt. Tudjuk kik ők, mit szeretnének, megmutatták már majd egy évszázad alatt.

Most a Morvai Krisztinákon a sor.
Most a Magunkfajtákon van a sor.
A változás megkerülhetetlen; kérdés, mit teszünk mi, Magunkfajták?!

Részlet a könyvből; egy felvetés, s a rá adott válasz:

K.Zs.: Akkor nyilván még sok borzalomnak kell jönnie, mert a népesség ettől egyre messzebb van, és egyre inkább kezd elmerülni egy materialista világban, és távolabb kerül a transzcendenciától...

M. K.: Pedig érdemes többet foglalkoznunk a transzcendenssel. Nem árulok el titkot, vagy nem vagyok túl bizalmaskodó, ha azt mondom, hogy az én személyes életemben is ezt egyfajta aktuális feladatnak érzem.
Azt gondolom, hogy „túlpörögtem", túl sokat foglalkoztam a világi dolgokkal. Pont a mai szemlélődő imában volt az a bibliai részlet, hogy „ne szeressétek a világot". Furcsa, hogy Jézus, aki állandóan a szeretetről beszél, azt mondja, hogy ne szeressétek a világot. Itt egyértelműen arról van szó, hogy az embernek ne legyen folyamatos függőségi viszonya a világ dolgaitól.
Úgy érzem, ez nagyon erős üzenet a számomra. Ki kell lépnem egy kicsit, és fölvenni újra a kapcsolatot a Jóistennel. Őt hallgatni. Azt gondolom, hogy ez minden hívő embernek nagyon fontos feladata.

Végül a könyv ajánlója:

[...] Nem tudnak elpusztítani, mert időről időre előáll valaki a MAGUNKFAJTÁK közül, és azt mondja: elég volt. Egyenesen mondják, kertelés nélkül. Most Morvái Krisztina mondta ki. Azt, amit ki kellett mondani. Hogy nem tűrjük el összeveretésünket, megaláztatásunkat, nem tűrjük el a kancsukát újra. Mert tűrtük eleget. Azután azt hittük, ilyesmi soha többé nem fordulhat elő velünk. A nem magunkfajták meg úgy gondolták, hogy dehogynem. És összevertek megint, és kilőtték a szemünket, s megint azt kiabálták közben, hogy „Ezek bántanak minket!" Mindig ezt kiabálták a nem magunkfajták, miközben ütötték, rúgták, ölték a MAGUNKFAJTÁT.
Morvái Krisztina azt mondta, elég volt. Ezért most ellopják tőlünk a szót, hogy korbácsot csináljanak abból is. Ellopják a szót: MAGUNKFAJTA. És végigvernek vele a hátunkon. A gyávák, az ütlegelők, a sunyik, a szemkilövők. Ezért nem hagyhatjuk a szavainkat. Ezért nem hagyhatjuk magára azokat, akik szólni mernek helyettünk is. Ezért nem hagyhatjuk egyedül Morvái Krisztinát.
Mert ő is MAGUNKFAJTA.
 
Cimkék: brutalitás, lélek, társadalom, bátorság, emlékek, válság, globalizáció, kommunista diktatúra, hatalom, nemzeti