Kiadó:	Imagent
Kiadás éve:	2009
Nemzetiség:	magyar
Műfaj:	próza

Rövid ismertető
2006-ban valami "kiszivárgott".
Olaj volt a tűzre. Aztán összegyűlt a nép. Azok, akik változást akartak, és véglegesen elegük lett a népbutító, agyzsibbasztó, kizsákmányoló hazugságözönből.
Ez persze sokaknak nem tetszett. Keresték az ürügyet.
Találtak.
És megtörtént, amire rémálmaiban sem mert gondolni egészséges lelkületű, magyar ember.
50 évvel a szabadságharc leverése után újra megmutatták, mihez is értenek valójában. Újra szenvedett a magyar, újra ütötték, lőtték, verték...
Azóta is meredten, megkövülten bámuljuk a képsorokat.
Esetleg megkérdezzük: hogyan történhetett mindez?
Vagy talán már kérdésekre sem futja...

A könyv borítóján ez olvasható:
"Mi ez a koppanás? Nem tudom, olyan mintha kalapálnák a kresz táblát. Mindegy, menjünk tovább. Az ígérték, háromra megnyitják a Kossuth teret, és már fél négy. Megint koppanás, ez furcsa. Ott a távolban a Nagymező utca sarkánál mintha füst gomolyogna. Innen az Arany János utcai metró megállótól nézve a Bajcsy Zsilinszky úton az még közel egy megállónyi távolság. Az nem lehet, hogy megint elkezdték. Siessünk, nézzük meg közelebbről. Valaki azt mondja, hogy ezek a koppanások a táblákon gumi lövedékek. Ez képtelenség, erre még ők sem vetemednének. Ma, 2006. október 23-ai nemzeti ünnepünkön ezt a kb. 30 ezres békés sétáló tömeget, ami épp az Ő ígéretük szerinti időpontra tér vissza a térre, nem támadhatják meg fényes nappal. Vigyázz, jön! Ez a könnygáz gránát majdnem fejbe talált... Futás! Ezek lőnek!
Hát megcsinálták...."
 
Cimkék: rendőr, rendőrség, brutalitás, hazaszeretet, erő, bátorság, magyarellenes, válság, kommunista diktatúra, hatalom, forradalom, nemzeti, 1956, igazság